Előszó
A béltartalom és a vizelet kiürítésének a biztosítására szolgáló műtéti beavatkozás eredménye rendellenesség esetén a sztómaképzés. A sztóma képzése lehet ideiglenes (átmeneti időtartamra szóló), valamint végleges. Ez utóbbi esetben megváltozhatatlan állapot kialakítása válik szükségessé, az eredeti helyzet visszaállítására nincs mód (pl. teljes végbél, vagy húgyhólyag eltávolítása következtében).
A felállított diagnózis alapján a beteg egészségének visszanyerése céljából az operáló orvos állapítja meg a beavatkozás pontos típusát.
Ebben és a következő cikkünkben sorra vesszük a sztómaképzés célja szerinti sztómák fajtáit és legismertebb megjelenési formáit, a leggyakoribb, a vastagbélen képzett sztómával (kolosztóma) kezdve.
A leggyakoribb sztómafajták
A sztómaképzés célja szerint:
Béltartalom kiürítésének biztosítása:
- kolosztóma (vastagbél)
- ileosztóma (csípőbél)
Vizelet kiürítésének biztosítása:
- urosztóma (vesevezetékek kivezetése közvetlenül, vagy kiiktatott bélszakaszon keresztül)
- nephrosztóma (vese)
- cystosztóma (húgyhólyag)
A sztóma használatának várható időtartama szerint:
Ideiglenes sztómáról akkor beszélünk, ha átmeneti időtartamra történik a sztóma képzése. Legtöbbször belső varratok, bélösszeköttetések gyógyulásának biztosítása érdekében, illetve életmentő beavatkozások esetén kerülhet sor a kialakításukra.
Végleges sztóma képzése során az orvos egy később már megváltozhatatlan állapot kialakítását végzi, az eredeti helyzet visszaállítására nincs mód (pl. teljes végbél, vagy húgyhólyag eltávolítása következtében).
A fenti sztómafajták közül leggyakoribb a vastagbélen képzett sztóma (kolosztóma), ezért első alkalommal ezzel foglalkozunk.
Kolosztóma – vastagbélen kialakított sztóma, a leggyakoribb sztómafajta. Kialakítása szerint lehet egynyílású (a vastagbél megmaradó vége kerül kivezetésre) vagy kétnyílású (a vastagbél egy kanyarulata kerül előemelésre és kivezetésre).
A kolosztóma a vakbélen, a haránt vastagbélen és a szigmabélen is elhelyezkedhet.
Coecosztóma – sztóma a vakbélen.
A jobb alhas területén helyezkedik el, a bőr szintjében fekszik. Az utána következő vastagbélszakasz tehermentesítését szolgálja. A rajta távozó széklet nagy mennyiségű, folyékony, agresszív, maró hatású. Kialakítására ma már egyre ritkábban kerül sor.
Transversosztóma – sztóma a haránt vastagbélen.
A köldök felett, jobb vagy bal oldalon kerül kialakításra. Általában kétnyílású, gyakran ideiglenes. Egy bélcsonkot külön nyíláson keresztül a bőr szintje fölé emelnek és a bőrhöz varrják. A műtétet követően a bél visszaesését egy támasztó pálca (híd) akadályozza meg, ami a varratszedéskor kerül eltávolításra. A műtét után a széklet híg, később a megmaradt vastagbél hosszától és a táplálkozástól függően pépes, esetleg formált lehet.
Sigmodeosztóma – sztóma a szigmabélen.
A bal alhasban kialakított sztóma. Általában egynyílású és végleges. Leggyakrabban végbéldaganatok műtétje során kerül kialakításra akkor, ha a záróizomzatot is el kell távolítani. A megmaradó bélszakasz vége kerül a hasfalra kivarrásra. Mivel az eltávolított szakasz rövid, mindössze 30-40 cm, a vastagbél funkciója lényegében változatlan marad. A közvetlen műtét utáni időszakot kivéve normál, formált széklet ürül.
A következő fejezetben a vékonybél és a húgyúti rendszeren kialakított sztómákról olvashatnak.