Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Mi az inkontinencia?

Az inkontinencia önkéntelen vizelet- és/vagy székletürítés, amely a húgyhólyag rendellenes működéséből, vagy a medencefenék-izomzat gyengeségéből ered. Az inkontinencia fizikailag és lelkileg is megviseli az érintetteket, ezért fontos, hogy merjünk beszélni róla.
 
Kialakulásában a 40 év feletti nők, az 50 év feletti férfiak és a kismamák a leginkább veszélyeztettetek. Minél idősebb valaki és minél rosszabb az általános fizikai állapota, annál nagyobb nála a vizelet- vagy székletinkontinencia kialakulásának kockázata. Az olyan betegségek, mint a demencia, a cukorbetegség vagy az elhízás, valamint egyes gyógyszerek szedése szintén szerepet játszanak a probléma kialakulásában, tehát az inkontinencia mindig valamilyen mélyebben rejlő alapállapot tünete.
 
Az inkontinencia tehát nem betegség, hanem tünet, amelynek okait az orvosnak kell feltárni. Orvosi segítséggel az inkontinencia korszerű eszközökkel kezelhető, illetve gyógyítható. Minél előbb keresik az érintettek a megoldást, annál hamarabb javulhat életminőségük és kedélyállapotuk. Az inkontinenciát társadalmunk tabutémának tekinti. Az érintettek közül sokan nem merik felvállalni a problémát, inkább beletörődnek helyzetükbe ahelyett, hogy beszélnének róla. Családtagjainak és hozzátartozóinak azzal segíthet, ha elfogadja a helyzetet és beszél velük a problémáról.

 

Az inkontinencia kialakulása
 
Az inkontinencia kialakulásáért számos tényező lehet felelős, például:
  • vesét és húgyhólyagot körülvevő izmok lazulása,
  • idegrendszeri károsodás,
  • terhesség és szülés következtében beálló gátizomzati gyengeség,
  • a vesék szabálytalan elhelyezkedése,
  • stressz,
  • lelki-pszichikai okok,
  • életkor: menopauza idején beköszöntő hormonális változások,
  • húgyúti fertőzések,
  • felfázás...stb.
     
Az inkontinencia következményei
 
Amennyiben a vizeletinkontinenciát félrekezelik, vagy nem kezdik el időben a probléma kezelését, az hosszú távú egészségügyi kockázatot jelenthet az érintett részére, úgy mint
 
  • Húgyúti fertőzések. A húgyhólyag ürítési zavara következtében baktériumok és egyéb kórokozók szaporodhatnak el a hólyagban és vándorolhatnak tovább a vesevezetékeken keresztül a vesékhez, súlyos vese-rendellenességeket és sérüléseket okozva.
  • Bőrproblémák. A vizelettel vagy széklettel való folyamatos érintkezés irritálja a bőrt, így az nem képes ellenállni a baktériumok támadásának. A bőr természetes védekezőképessége legyengül, ami bőrirritációhoz, ekcémához vagy a még súlyosabb felfekvési sebekhez (dekubitusz) vezethet.
  • Érzelmi stressz. Az érintettek számára a vizeletinkontinencia szégyenérzettel társul, gyakran kirekesztve érzik magukat, nem szívesen beszélnek a problémáról. Ez jelentősen megnehezíti a mindennapjaikat. Ráadásul a gyakori toalett-látogatások miatt alaposan fel kell készülniük, ha kimozdulnak otthonról.
 
Az inkontinencia fokozatai
 
  • Enyhe inkontinencia az önkéntelen vizeletürítés kis mennyiségű, csepegést okozó tünet. Az ilyen jellegű vizelettartási probléma nem okoz nagyobb problémát a mindennapok során, az ilyen fokozatú inkontinenciával élők mozgásukban korlátlanok tudnak maradni.
  • Középsúlyos inkontinenciában szenvedő betegeknél a szivárgó vizelet mennyisége több, ehhez nagyobb nedvszívó-képességű inkontinencia betétre van szükségük. A középsúlyos inkontinenciához gyakran társul székletinkontinencia is. A középsúlyos inkontinenciával élők is képesek a szabad mozgásra, ezáltal a teljes életre.
  • Súlyos inkontinencia általában fekvőbetegeknél fordul elő, súlyosabb betegségükhöz társulva. A betegek döntő többsége ágyhoz kötött, inkontinenciája más, súlyos betegséggel társul, általában székletinkontinencia is előfordul náluk. Ellátásukat általában hozzátartozóik vagy szakemberek végzik. Az ágyhoz kötöttség, a mozgáskorlátozottság vagy a mozgásképtelenség magában hordja a felfekvés kialakulásának veszélyét is.